Az Ír szetter napjainkban

írta: Kasznár Petra

Sajnálatos módon, mint oly sok vadászkutyafajtánál, az ír szetternél is kétféle irányzat alakult ki; az úgynevezett show típus és a munka típus.
Mindkét típus némiképp eltér az eredeti ír szettertől. A munka vonalú kutyákra pillantva azonnal szembetűnő különbség, hogy azok alacsonyabbak, testfelépítésük kvadratikusabb, szőrük rövidebb, sokszor kifejezetten világos, füleiket magasan hordják és azok mérete is lényegesen kisebb. Fenti tulajdonságoknak köszönhetően az egész kutya egy villámgyors „futógép” benyomását kelti. Ezeket az egyedeket kifejezetten „nagy mezei” keresésre szelektálják, ahol a minél szélesebb, gyorsabb vágta a cél.

Ez a fajta keresési stílus azonban nem feltétlenül jelent előnyt egy olyan országban, mint Magyarország, ahol az apróvadat többnyire társasvadászati formában vadásszuk és a kutyáktól elvárt, hogy „puska alatt” keressenek. Éppen ezért ez a típus olyan országokban elterjedt, ahol a szárnyasvad-vadászatot egyéni formában űzik, ahol esetleg az apróvad is kevesebb, ahol a cél minél nagyobb területet lekeresni, minél rövidebb idő alatt, ott ez a fajta munka kifejezett kívánatos!
 
A fentiekből sejthető, hogy a show vonalú egyedek ezzel szemben valamelyest nagyobbak, magasabbak, csontozatuk erősebb, szőrük hosszabb, színűk többnyire sötétebb, mint a másik tábor egyedeié. Felépítésükből adódóan sokszor lassabbak, talán lomhábbnak is tűnik mozgásuk és testhosszuk miatt vágta közben a hátvonal jobban „billeg”, mint munka típusú társaiké, ám ez nem jelenti azt, hogy eredeti funkciójukra, a vadászatra alkalmatlanok lennének, sőt! Ez a testfelépítés, a némiképp visszafogottabb tempó abszolút alkalmassá teszi ezeket a kutyákat a magyarországi vadászatokon való használatra, akár nehezebb terepen is, amikor pl. a nádat kell törni vagy a sűrű növényzetet kell átkeresni. Sokan úgy gondolják, hogy az ír szetter nem alkalmas mindenes munkára. Ez nem igaz! Ugyanolyan szenvedélyesen dolgoznak vízben is, mint bármely más vizslafajta és hosszú szőrük miatt jobban bírják a hidegebb időjárást is! Természetesen a vízhez szoktatást is fiatal korban el kell kezdeni, ahhoz, hogy a kutya időben megszerezze a magabiztosságot. Bár lövés előtti munkára lettek kitenyésztve, a feltétlen elhozás ugyanúgy megtanítható nekik, sőt sok egyed kifejezetten erős elhozási készséggel rendelkezik. Csapakövetésre és utánkeresésre is eredményesen használhatók, igaz hajlamosak a csapát gyorsabb tempóban, magasabb orral kidolgozni, mint általában kontinentális „rokonaik”, ám ez nem befolyásolja a végeredményt!
Szomorú tény, hogy Magyarországon alig látni vadászatokon vagy munkaversenyeken ír szettert, mely vélhetőleg részben az itthoni tenyésztők hibája, akiknek sikerült elérniük, hogy a tenyésztésbe vételnek egyáltalán ne legyen feltétele a munkára való hajlam vizsgálata. A környező országokban bizony a mai napig ugyanúgy valamilyen munkavizsgához kötik az egyed tenyésztésre való alkalmasságát, mint bármelyik másik vizslafajtánál, bár a követelmény szintje nemzetenként eltérő. Sokan élnek még a fajta ellen azzal a kifogással, hogy makacs és, hogy hosszú szőre nehezen kezelhető. Véleményem szerint semmivel sem önfejűbb, mint a hazánkban oly kedvelt német vizsla, viszont ez a makacssága teszi alkalmassá az egész napos kitartó keresésre, akár olyan területen is, ahol igazán kevés vad található. Hosszú szőre pedig kifejezetten praktikus hideg, esős időben is, amikor a rövidszőrű fajták bizony igencsak reszketnek a hajtások szüneteiben. Bundájuk nem igényel különösebb ápolást, a felesleges „zászlók” pedig megrövidülnek és megritkulnak a mindennapos munka során!